Az Ács

Titokban jöttem. A bölcsek szerint a földlakók még nem érettek a találkozásra, ezért észrevétlennek kell maradnunk, nem találhatnak meg minket fürkésző szondáik, robotjaik még a bolygónkon sem. Egy energianyalábbal lőttek át, majd átalakultam szintetikus emberré. Virtuális poggyászomban minden szükséges eszköz megvolt, így azonnal megkezdhettem a földi információk beszerezését. Órák alatt több tucat nyelvet tanultam meg, és minden adatot az agyamban véstem az internetről. Mikor úgy éreztem, hogy már felkészült vagyok, körülnéztem a tájon, ahová érkeztem, majd elindultam felfedezni Magyarországot.

Anyámnak lidérces álmai vannak. Hallja, ahogy a tehervonat kerekei csikorognak, ahogy a kocsik ütközői összecsattannak, miközben a szerelvény lassan megáll az állomáson, ahol sorsukba beletörődött zsidók ezrei várnak a bevagonírozásra, útban végzetük felé. Szerinte meg fog ismétlődni. Olvasta, hogy egy budapesti lakásban a pészahot ünnepelte vendégeivel egy rabbi, amikor ismeretlenek köveket dobtak a lakásba, kihívták a rendőröket, akik azt mondták, hogy kipában lenni nem biztonságos Budapesten. Mondták, hogy a Dohány utcában egy háromfős társaság belekötött egy járókelőbe, majd megrugdosták, amikor elárulta, hogy zsidó. A postaládájában talált egy géppel írott papírfecnit, a névtelen szerző azt ígérte, hogy megint elgázosítják a zsidókat.

Mérések szerint a legbefolyásosabb médiumoknak tartott földi sugárzású, országos kereskedelmi tévék fő műsoridős híradóit (egy adott percben, átlagosan) összesen két-három millióan nézik. Ebből nagyjából egy millióan vannak a 18 és 49 év közöttiek, vagyis a vásárlásra leginkább kapható, aktív keresők, akik a hirdetők számára a legértékesebbek. Ezzel szemben az elsüllyedt MTV híradóját néhány százezren figyelik, a piaci célközönséget jelentő felnőtt korosztályból százezernél is kevesebben, a fiatalok körében alig mérhető számban, noha nem is kell azonos időben versengeniük a kereskedelmi hírműsorokkal. A Kossuth rádió híreinek közönsége ugyancsak folyamatosan zsugorodik. Habár még így is a leghallgatottabb a teljes lakosság, döntő többségében az idősebb korosztály körében, viszonylagos népszerűségét csupán annak köszönheti, hogy egyetlen, mérvadó riválisa kicsiny és fenyegetett, a célcsoportokra összpontosító kereskedelmi adók pedig csak a kötelező minimumot adják a hírközlésben.

Mi van akkor, ha a ház egyik lakója beszól nekem, mert szerinte mások füle hallatára durváskodom háztartásom tagjaival? 1. Bocsánatot kérek, amiért zavarja a hangoskodás. 2.Elismerem, hogy joggal panaszkodik. 3. Közlöm vele, hogy valamit félreértett. 4. Rövid kérdéssel fordulok hozzá: közöd?

Elég egy felkavaró gyilkosság, máris megvan az apropó ahhoz, hogy valamelyik politikai hangadó ismét követelje a halálbüntetés visszaállítását. Széljobbosok, ultrajobbosok, újhungaristák, újfasiszták, újnácik jelentik be ilyenkor a szokásosnál is erőteljesebben a legsúlyosabb büntetés iránti állítólagos társadalmi igényt. Ám nem egységesen, ami jól mutatja, mekkora hiba egybemosni a társaságot, lenázicni a szélsőjobbost.

Ezzel a két szóval fejezte ki elismerését ismerősöm, miután elolvasta az internet legújabb sikerét. Legalább 60 ezren, ha nem többen tették magukévá Jakab Andor írását. Gyanítom, az elsöprő többség ugyancsak áradozott. Számos vélemény szerint végre valaki érthetően elmagyarázta adatokkal, kimutatásokkal, hogy mi a baj ebben az országban. A kis magyar munkaszociológiai esetrajzban Jakab arról értekezik, hogy miért nem adna munkát vállalkozóként.

Már csak ez hiányzik a frankdrámára adott megoldási javaslatok közül. És ez nem tréfa. Hallottam már olyat, hogy az Európai Uniónak kendőzetlenül meg kell fenyegetnie Svájcot, hogy abba beleremegjen az Alpok is, vagy összeurópai bojkottot kell hirdetni: addig senki ne vegyen svájci termékeket, amíg nem értékelik le drasztikusan az átkozott valutájukat, hogy ezzel megmeneküljön a nélkülözéstől több tízmillió törlesztő a kontinensen.

Bővelkedünk történelmi példálózásokban, amelyekkel párhuzamot vonnak az épülő újmagyar zsarnokság és a szörnyű elődök között. Hasonlították már Orbánt Mussolinihoz, Hitlerhez, Rákosihoz, Kádárhoz. Bartus László az amerikai Népszavában megjelent májusi cikkében egyenesen úgy fogalmaz, hogy az Orbán-rezsim az Európai Unió első mussolinista, fasiszta állama lesz rövidesen.

Magyarországon szükségállapot van érvényben, de nem hatályban. Nem hirdették ki, csak minduntalan utalnak rá a hatalom birtokosai. Ha kihirdetnék a megfelelő alkotmányos eljárásokkal, színt kellene vallaniuk, és köntörfalazás nélkül meg kellene vonniuk a szabadságjogokat, különleges felhatalmazást kellene adniuk a stratégiai kormányzati szerveknek,és készültségbe kellene helyezniük a rendőrséget valamint a katonaságot.

  Más baja magyar baj is, ezt jelenleg a valutaalapú jelzáloghitelesek tapasztalják meg a saját bőrükön. Ám akik a válság veszteseiként végső elkeseredésükben más népeket tesznek bűnbakká, mintha nem vennék észre, hogy őket sem kímélik. Visszatérő vád, hogy sok magyar máig nem szabadult meg a Kádár-rendszerben beleivódott mentalitásától, ezért nem dolgoznak úgymond rendesen, és ezért várnak mindenre megoldást az államtól.

A 30 évvel ezelőtti lengyel földindulás idején azt beszélték mifelénk, hogy azért sztrájkolnak, mert büdös nekik a munka. Egyesek szerint a pártközpontból indult, mások szerint spontán keletkezett a rágalom. Akár így, akár úgy, a magyar lakosság fogékonynak bizonyult rá, szinte mindenki meggyőződéssel terjesztette, mit sem törődve a dédelgetett lengyel-magyar barátsággal. Jól mutatta ezt a korszak sikervicce is.  - Milyen a lengyel szendvics? - Két kenyérjegy között egy húsjegy -.