A 30 évvel ezelőtti lengyel földindulás idején azt beszélték mifelénk, hogy azért sztrájkolnak, mert büdös nekik a munka. Egyesek szerint a pártközpontból indult, mások szerint spontán keletkezett a rágalom. Akár így, akár úgy, a magyar lakosság fogékonynak bizonyult rá, szinte mindenki meggyőződéssel terjesztette, mit sem törődve a dédelgetett lengyel-magyar barátsággal. Jól mutatta ezt a korszak sikervicce is.  - Milyen a lengyel szendvics? - Két kenyérjegy között egy húsjegy -. Nyomós oka volt az ellenséges érzületnek. Az otromba hazugság, a megvető gúny a Kádár-korban szisztematikusan erősített kispolgári szemléletből sarjadt, hogy aki dolgozik, az boldogul, és aki hőzöng, az mások kontójára teszi, ergo a lengyelek veszélyeztetik a magyar vívmányokat. Ezek gyűjtőfogalma, mint köztudott, máig eleven közhelyekkel a legvidámabb barakk, a frizsiderszocializmus, a gulyáskommunizmus, valósághűen a nyomott színvonalú kádári jóléti állam. Mostanság a görögök váltak célponttá. A hatalom, megfélemlített liberális ellenzéke, az utca embere, magán - és állami média vaskos valótlanságokkal vádolja őket, és azt sugallja, hogy ingyenélők. A Kossuth rádió egyik reggeli adásában a görög válságról kérdeztek egy közgazdászt. Ijesztő képet festett a helyzetről, amikor a műsorvezető közbevetette, hogy a görögök köztudottan nem fizetnek adót. Néhány perccel később megeresztett egy sanda utalást is, miszerint dolgozni sem szeretnek. A szakértő nem mondott ellent, a hallgató pedig igazoltnak vélte a közkeletű előítéletet, hogy ”mint minden déli nép, a görög is egy léhűtő, csaló bagázs”, vagyis megérdemlik, hogy a megszorító intézkedésekkel végre gatyába rázzák őket, ha már segélyért kuncsorognak.

A vádak szerint a görögök gavallér bér - és szociális rendszert, extrahosszú ideig tartó munkanélküli segélyt élveztek eddig. Vajon akkor miért Görögországban az egyik legalacsonyabb az életszínvonal Európában, és a bérből élők legalább negyede miért szegény, ahogy az adatok mutatják? Az adócsalás igaz, de nem úgy, ahogy azt errefelé beállítják. Nem a görögök adócsalók általában, hanem konkrétan a gazdagok, a tehetősek, akik minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon kivonják magukat a közteherviselés alól, viszik pénzüket külföldre, ezért főként az ő adóbefizetéseik hiánya miatt agonizál a hevesen támadott görög állam. Az sem igaz, hogy a fizetésekhez bónusz jár. Létezik 13-ik és a 14-ik havi fizetés, de nem bőkezű ráadásként, amiért nem tesznek semmit a dolgozók. 14 részletben osztják el ugyanis az éves bért, hogy legyen pénz karácsonyra és húsvétra is. A legnagyobb görög társadalombiztosítóba (IKA), vagy más, választható alapba fizető foglalkoztatottak maximum egy évig(!) jogosultak munkanélküli segélyre, amennyiben az állásvesztést megelőző két évben legalább 200 napot, vagy 14 hónapban 125 napot dolgoztak megszakítás nélkül, törvényesen. Illegális munkáért nem jár munkanélküli segély, a szabadúszóknak, az önfoglalkoztatóknak sem, nekik egy külön alappal kell szerződniük. A görög nyugdíjak átlagban 600-700 eurósak, ami szintén nem utal nagyvonalúságra az európai képhez viszonyítva. Görögország a nyugdíjkorhatárt tekintve is megfelel az uniós átlagnak, a nők esetében ez 60, a férfiak esetében 65 év. Csupán azoknak van lehetőségük, hogy 50 év fölött nyugállományba menjenek, akik veszélyes munkakörökben dolgoznak, vagy egy külön biztosítási alapba fizettek járulékot, ami ugyancsak nem kirívó más országok szisztémájához képest.

2010 elején kezdődött a nagy nemzetközi felzúdulás a görög állam ”túlköltekezése” miatt, az ezt megelőző év adata szerint Görögországban a GDP 50,4 százaléka ment közkiadásokra, az EU-átlag ugyanekkor 50,7 volt. Mindez persze már múlt időben, a két megszorító intézkedéscsomag eredményeként. Természetesen nem „az állam bácsit megrövidítő, lébecolók serege” jelenti a nyomasztó gondot, hanem az adócsaló gazdagokon kívül az a fojtogató helyzet, hogy össze vannak zárva sokkal fejlettebb országokkal az euróövezetben, így nincs lehetőségük arra, amire a nemzeti valutával rendelkező országoknak, amelyek válsághelyzetben árfolyam változtatással védekeznek, ráadásul a csillagászati nagyságú kölcsönöket sem tudják visszafizetni. Ezeknél is nagyobb baj az átfogó leépítések mélyebb oka, hogy fenntarthatatlanná vált a tömeges nélkülözéstől óvó jóléti állam maradéka is, egy magyar közgazdász szavaival: a versenyt erősítő reformoknak, a termelékenység javításának és a munkaerőköltségek kordában tartásának a parancsoló követelményei miatt. Ez a szakzsargon szerint a tömeges elbocsátást, a bérek drasztikus megvágását jelenti, és még valamit: a jogok majdani súlyos korlátozását. Nem lehet ugyanis másként kikényszeríteni a társadalmi beletörődést, a romboló dühöt hamarosan felváltó apátia ehhez kevés. Akik fenntartások nélkül egyetértenek nálunk a görögök brutális, gazdasági megfegyelmezésével, gondoljanak bele, mi történik itt. Nem véletlenül ijesztget az Orbán-rezsim a görögökkel. Őket hozzák fel elrettentő példaként, amikor minket is satuba fognak, és ebbe igen sokan fognak beledögleni nálunk is.